Diana Tacskó Kennel:

A következő sorok „a KUTYA” magazin 2007. júliusi számának egyik cikkjéből származnak, melyet kennelem bemutatásának céljából írtam.

Bemutatkozásom ürügyén a tacskó, mint vadászkutya magyarországi története és jelene.

Első pillanatra nagy örömet okozott, mikor felkérést kaptam a főszerkesztőtől, hogy írjak tenyésztési múltamról és kennelemről. Elmélyedve gondolataimban és számolgatva, arra a döbbenetes tényre kellett ráeszmélnem, hogy a „nagy öreg”-ek közül, fiatal korom ellenére, az egyik én vagyok! A történet 1983 tavaszán kezdődik, amikor a család úgy határoz, hogy a már akkor aktívan kutyázó édesapám és bátyám, tudatosan fogja irányítani a még gyereki, de igen lelkes érdeklődésemet.

Tizenötödik születésnapomra az akkor Magyarország egyik legeredményesebb munka- és küllemtenyészetből, a Théba Kennelből, Ruzsics Karcsi bácsitól, egy német vérvonal-hátterű, aktívan dolgozó szülőpártól származó szálkás szőrű tacskó kölyökkel ajándékoznak meg, nehogy véletlenül a minden kutyafajtára nyitott siheder, ne a kotorékkutyák köréből válasszon magának társat. Első kutyám kimondottan jó vadászati készséggel és küllemi adottsággal rendelkezett. Vele pillanatok alatt bekapcsolódtam az akkor Európa- és világhírű magyar kotorékkutyás sportba. Öt éven belül 10 db aktív tenyész- és munkakutya volt a tenyészetemben, ami kimondottan a munkakutyázásra épült.

Tizennyolc évesen állami vadászati vizsgát tettem és az akkori társadalmi helyzetben, ritkaságszámba menő módon, saját nagyvadas vadásztársasági tag lettem, a rendszeres és eredményesen vadászó kutyáimnak köszönhetően. Iskoláim elvégzése után családi magánméhészetben dolgoztam, így a munkám a hobbim végett életem nagy részét az erdőn töltöttem.

Tenyészirányzatomat német befolyásoltság alatt, erősen munka alapra helyzetem. Gyerekfejjel szívtam magamba a tacskós eszmét, még olyan nagy öregektől, mint Liptai-Wágner Tbor, Jilly Bertalan, Vida Tamás, dr. Rupányi Károly - és még sorolhatnám a neveket. Abban az időben Németország után, Magyarország meghatározó szerepet játszott a munkakutyázásban. Minden évben az európai munkatacskósok találkozóhelye és fellegvára volt Komló, nevezetesen a Földalatti és Földfeletti CACIT Munkaverseny, a „Dunakupa”. Ezek a versenyek tanúbizonyságot tettek a tacskó mindenes vadászati alkalmasságáról, úgy föld felett, mind föld alatt. Már abban az időben érezhető volt a vezető német, osztrák, holland tenyésztők elképzelése, hogy nem versenykutyákkal jártak a rendezvényekre, hanem egy kutyának életéven egy lehetőséget adtak, hogy eredményesen vizsgázzon egy szakágból. Ami a mai időkre teljesen elfogadott álláspont, hogy mesterségesen vizsgaszinten tesztelni a kutyát, csak egy eredményes vizsgáig fontos szakáganként. Európa állatvédelmi és vadászati lehetőségeinek alakulása végett, a tacskó munkája folyamatosan a föld feletti vadászat felé orientálódik. Hosszú évek óta nagyon nagy hangsúlyt kap munkatenyésztés oldalról a fajta orrhasználata, vízbemenési készsége, apportkészsége, fegyelmezhetősége, keresési modora.

Visszatérve a magyarországi rendezvényekre és munkaállományokra, nagyon jó munkakészségű rövid szőrű állománnyal rendelkeztek hazánk tenyésztői. Nagy populáció volt és van szálkás szőrű munkatacskóból.

Minden idők legeredményesebb és a mai napig egyetlen magyarországi Munka Interchampion szálkás szőrű tacskó tenyészpárja volt a kezemben, és együtt versenyeztük végig Európát. Ők voltak Kőkapui Vadász Dani és Sárosi Bella. Danival számos Világbajnokságot és Vadászati Európa Kupát nyertem, nagy hírnevet hozva a magyar tacskótenyésztésnek. Munka beállítottságom mellett mindig szem előtt tartottam a megfelelő küllemet, ami szoros összefüggésben van a jó munkakutya fogalmával, mert után keresni, sűrű erdőben kajtatni, nagy fizikai megterhelést elviselni és végrehajtani csak egy szabályos anatómiájú, egészséges felépítésű kutya képes. A '90-es évek végén belekóstoltam a hosszú szőrű változatba. Első import kutyám Németországból egy hosszú szőrű színkülönlegesség, egy fekete tiger kan kutya volt. Ez a mai napig szenvedély maradt, jelenleg hat darab növendék tiger él tenyészetemben. Ezt a színőrültemet erősítette egyik nagy példaképem, - emberként és tacskósként egyaránt - néhai Marczé János barátom, „Döme”, aki hozzájuttatott két tiger Golf vérvonal-hátterű, rövid szőrű kutyához. Tapasztalatom szerint ez az ősi szín genetikailag erősebben hordozza a munkakészséget.

Dicső nagy múltunk ellenére tudomásul kell venni a tenyésztőknek, hogy e fajtában szőr- és méretváltozattól függetlenül kötelességük megőrizni és fenntartani a vadászati képességet, fejleszteni ezen tulajdonságokat, de mint a világ második legnagyobb populációval rendelkező kutyafajtáját, nem kötelezhetjük a szeretetből, hobbiból társként tartott kutyák tömegét kötelezően munkára.

Korózs Gábor

Támogatóink: